A világháború felgyorsította a történéseket. A magyarországi elit még 1918 közepén sem gondolt komolyan arra, hogy a háborút elveszítheti, noha az néhány hónap múlva bekövetkezett.
1918. november 3.-án a Monarchia aláírta a fegyverletételről a Padovai Egyezményt.
Az egyezmény november 3.-án írták alá, de a szerződésen november 4.-e szerepelt. A monarchia hadvezetése üzenetet küldött a harcoló hadseregeinek, hogy azonnal szüntessék meg az ellenségeskedést, letetették velük a fegyvert. A fegyverszüneti megállapodáshoz csatolt jegyzőkönyv viszont arról rendelkezett, hogy az egész csak huszonnégy óra múlva lép érvénybe.
Erről Budapest is értesült, a regnáló Károlyi-kormány azonban nem tett katonai lépéseket.
Az olasz haderő tovább támadott, tartották magukat a jegyzékben előírt dátumhoz, miközben a Monarchia csapataival letetették a fegyvert, így 350 ezer osztrák-magyar, hazafelé induló katona esett hadifogságba!
A francia Balkán-hadsereg folytatta előrenyomulását. 1918. november 11.-én IV. Károly lemondott a trónról, ezzel felbomlott a Monarchia, napokon belül Ausztria, Csehország és Magyarország is kikiáltotta a köztársaságot.
A Belgrádi Egyezmény:
Károlyi, hogy hangsúlyozza Magyarország kiválását a Monarchiából, állítólag egy olajfa ággal a kezében ment Belgrádba, hogy találkozzon a francia csapatok parancsnokával.
Franchet d’Espèrey főparancsnok Szalonikiből érkezett Belgrádba. Díszőrséget állíttatott a szállása elé, maga is díszbe öltözött, mellére tűzte összes kitüntetését, és ünnepélyesen fogadta azokat, akikről úgy vélte, Magyarország küldöttei. Károlyi és társai sportsapkában, térdnadrágban és gamásliban jelentek meg. Mintha futballmeccsre mentek volna a Népligetbe.
A tábornok meglepve mérte végig a társaságot. Rideg és lenéző lett. Kezet nem adott senkinek, összefonta mellén a karját. Kezdetben megütközéssel, majd ironikusan hallgatta végig Károlyi tökéletlen beszédét.
„Leplezetlen ellenszenv tükröződött arcán…..,
Aztán: „Elment ebédelni tisztjeivel, anélkül, hogy meghívta volna a küldöttséget, pedig az asztal számukra is terítve volt.”… „miután megebédelt, tábori egyenruhába öltözött, és kemény szavak kíséretében átadta a deputációnak a szörnyű, lealázó fegyverszüneti egyezményt.” – amely 18 pontból álló követelés volt.
A tábornok válaszában tehát nem volt kegyelem a magyar fél számára:
„Magyarország sorsát a tenyeremben tartom. Csak kinyitom a tenyereimet, ellenségeik önökre rohannak és önök el vannak pusztítva”.
- A demilitarizált zónák katonai kiürítése és követelményei, feltételei;
- A hadsereg leszerelése a rendfenntartó 6. gyalog- és lovashadosztály kivételével;
- A szövetségesek megszállási jogának deklarálása, kiegészítve átvonulási- és tartózkodási joggal, minden ingó- és ingatlantulajdon használati joga;
- A vasúti eszközök átadása Szerbia részére, azonnali hadikárpótlásként;
- 6 darab monitor kiszolgáltatása, Szerbia hajóigénye és a dunai flotta leszerelése;
- Emberigény a szerb vasutak helyreállítására;
- Utászok és távírászok igénylése a szerb távközlés helyreállítására;
- 25 000 ló igénylése;
- A leszerelt fegyverzet és hadianyag igénybevétele;
- Szövetséges hadifoglyok átadása (a magyar hadifoglyok maradnak ott, ahol vannak);
- Németország felé irányuló mindennemű postaforgalom cenzúrázása
- Szövetséges csapatok élelmezése (rekvirálás joga);
- Dunai és Fekete-tengeri aknamezők mentesítése;
- A magyar posta, távírda, telefon és szikratávíró kisajátítása;
- Közélelmezési miniszter közvetlen antant-ellenőrzés alá vonása;
- Német kapcsolatok beszüntetése;
- Deklarálása annak az elvnek, hogy a szövetséges csapatok a magyar állam belső igazgatásába nem szólnak bele;
- Az ellenséges viszony megszűntének deklarálása.
Károlyi Mihály
Odafönt már minden elrendeltetett, de a magyarok még nem tudták, hogy e dokumentum aláírásával tettük meg az első „hivatalos” lépést Trianon felé.
Mint kiderült, a tábornoknak nem volt felhatalmazása a szerződés megkötésére, de Károlyi mindenáron erőltette azért, hogy nyugaton elismertesse hatalmát és megszerezze a franciák jóindulatát. Míg a Padovai Egyezmény védte Magyarország déli határait (Horvátország kivételével), addig a felhatalmazás nélküli, Belgrádi Egyezmény megkötésével Károlyi Mihály önként és harc nélkül adta fel az ország déli területeit.
A Belgrádi Egyezmény (1918. november 13.-án a szuverenitás szinte teljes feladásával járt. A román csapatok még aznap megkezdték Erdély megszállását. Károlyi Mihály, hogy a franciák barátságát megnyerje, elrendelte, hogy a románokat antant csapatként kell tekinteni, és gondoskodni kell elszállásolásukról és élelmezésükről. Erdély, majd Tiszántúl román megszállása minden ellenállás nélkül megtörtént. A román igények két irányból is politikai támogatást kaptak. 1918. november 15,-én a Lansing üzenetben Wilson amerikai elnök rokonszenvét fejezte ki a román nemzeti egységgel. Ugyanakkor az addigi ellenség Németország is megígérte, hogy „Románai törekvéseit jóindulatúan kezelik”, ha a korábban Romániát elfoglaló Mackensen vezértábornagy hazatérő csapatait nem fogják háborgatni.
Károlyi Mihály az egyezmény aláírásával minden engedélyt megadott a betolakodóknak, megpecsételte Magyarország sorsát.